Press "Enter" to skip to content

Konferencia a boldogság közgazdaságtanáról

A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola és a Budapesti Corvinus Egyetem 2010-ben Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban (KETEG) elnevezéssel indított képzése szervezett március 28-án konferenciát Budapesten a MOM Kulturális Központban. Közel 500 fő részvételével az előadók egy új szemléletváltás szükségességét hangsúlyozták, amely a közgazdaságtan emberközpontúságát, a közjó, közjóllét alapkövetelményét jelenti.

A megnyitó során Szántó Zoltán a Budapesti Corvinus Egyetem oktatási rektorhelyettese, Horkay Nándor, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet igazgatója, Baritz Laura OP, a KETEG képzési vezetője és Tóth József, az ÉrMe Üzleti Hálózat kuratóriumi elnöke köszöntötték a résztvevőket. A konfernciát szervezők részéről Baritz Laura OP a KETEG képzését mutatta be, Tóth József pedig az ÉrMe Üzleti Hálózat tevéknységét ismertette.

Aczél Petra, a Budapesti Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézet igazgatójának előadása is szemléletváltást sürgetett. A kommunikációelméleti szakember szerint képviselnünk kell a kommunikáció új paradigmáját, mert az ember információhoz való viszonyának megváltozása következtében a régi értelmezés már nem tartható. Ma azt a zajt nevezzük kommunikációnak, melyről sok agytudós mondja, hogy nemcsak fizikai, pszichés, hanem társas betegségekhez is vezet. Világunkban két évtizede beszélnek az információ gazdaságáról. Ez mozgat mindent, birtoklásának és termelésének képessége ma a társadalmi és gazdasági hatalom forrása, így az informálódás kötelezi az embert. Az információ teljességgel elvonatkoztathatóvá vált a közlést nyújtó személytől.

Ugyanakkor azt, hogy mi az információ, nem tudjuk pontosan megfogalmazni, holott egy teljes kommunikációs kultúrát építünk rá. Alapkövetelményként hasznosíthatóságát és az állandó termelődését határozzák meg. Aczél Petra Karl Rahnerre hivatkozva azt hangsúlyozta: az ember lényében van benne az isteni Ige meghallásának képessége. Kommunikatívnak születtünk, de nem abban az értelemben, hogy kereskedünk a szóval, hanem hogy benne vagyunk. Ebből következik a hitelesség problémája, melynek meghatározásával a szociálpszichológia évtizedek óta küzd. A kommunikációs kultúránkban létrejövő többlet nem kultúrává, hanem intenzitássá és függéssé válik. Ezért elengedhetetlen új kommunikációs paradigmát kínálni, mely más területek fejlesztését igényli. Ehhez tartozik a figyelem, és a csenden keresztül történő részesülés megtanulása. A megértés egy új iskoláját kell szorgalmazni, melyben nem minden a közlés, hanem ellenkezőleg: a megértés az odaadáson alapszik.

A szakkonferncia főelőadója, Luigino Bruni, a római Lumsa Egyetem professzora A boldogság nyomában címmel a közgazdaságtan és az erényetika összefüggéséről beszélt. A boldogság fogalmát meghatározva vizsgálta, hogy milyen tartalmat hordozó szóval kapcsolják össze nyelvek, kultúrák a boldogságot. Rámutatott: számos nyelv ugyanazzal a kifejezéssel illeti a szerencsét és a boldogságot. Az ókori Róma hitvilágára visszavezethető latin megnevezés – a felicitas – lényegileg más tartalmat hordoz. Jelentését meghatározó előtag, – feo-létrehozni – szókapcsolatok sokaságában a termékenység, bőség jelentéstartalmával írható le. A boldogság meghatározását kezdettől fogva a vagyonhoz kapcsolták, a kettő kapcsolatáról mindmáig ellentmondásokkal jellemezhető diskurzus folyik.

Bruni professzor az USA lakossága körében végzett kutatás alapján megfogalmazott Easterlin-paradoxon néven ismertté vált tétellel vezette be a kapcsolati javak fogalmát, miszerint a GDP növekedése csak bizonyos küszöbértékig képes együtt haladni a boldogságérzettel, azt követően a GDP növekedése nem tudja maga után emelni az emberek szubjektív, de bizonyos szempontok alapján mégis mérhető boldogságérzetét. Kifejtette, hogy az ember boldogságérzetének egyik összetevője a vagyonnal szoros kapcsolatban álló, tág értelemben vett fogyasztás, a másik forrása pedig a kapcsolati javak révén lesz az osztályrésze. Ahogy a szóból is következtethetünk, ezek a javak kapcsolatokban realizálhatók Jellemzőjük a kölcsönösség és a törékenység. Elérhetőségüket meghatározza, milyen motivációból kiindulva közeledik az ember hozzájuk. Eszközzé alacsonyodva nem hozzák meg a kívánt eredményt, vagyis az ember nem lesz általuk boldogabb. Egyszerű iskolapéldával szemléltetve: ne azért dolgozzunk egy órával többet, hogy valami több megszerzésével majd boldogabbak leszünk, hanem maga a munka adja a boldogság örömét.

Az olasz előadó egy magyar közgazdász, Scitovszky Tibor munkásságához kapcsolódva a két boldogságforrás – a fogyasztás és a kapcsolati javak – által meghatározott utak összefüggését vizsgálva különbséget tett komfortjavak és elégedettségi vagy stimuláló javak között. A piac az azonnal, de rövid távon kielégülést nyújtó javak fogyasztására ösztönzi az embert, sőt azokat a hosszú távon megelégedést nyújtó, stimuláló javaknak álcázza. A televízió naponta kínálja az utazás, a sportközvetítés, a közösségi beszélgetés élményét, de az azt egyedül, virtuálisan fogyasztó ember csak az élmény illúzióját kapja. Közben vizsgálatok kimutatták, hogy minél többet dolgozunk, annál többet nézünk tévét. Lemondunk a költségesebb, de stimuláló javak megszerzéséről. Könnyebb a napi munka után fáradtan elhagyni magunkat a tévé előtt, mint akár egy színházba vagy barátokkal együtt elköltött vacsorára elmenni.

A professzor előadásához kapcsolódva Kerekes Sándor, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára a kapcsolati javak kapcsán arról beszélt: milyen magassá vált a választási lehetőség költsége, ha ma valaki a gyermekével játszik, verset olvas vagy családi összejövetlen vesz részt munka helyett. Ma az ember boldogsága érdekében mindig csak 10 százalékkal szeretne több jövedelmet, és eközben feláldozza a boldogsághoz valóban szükséges javakat. Kerekes Sándor cáfolta azt az álláspontot, hogy a szubjektív érzetként leírt boldogság mérhetősége megkérdőjelezhető lenne. Ezt ugyanis az agyműködés változása kíséri, és a külvilág is határozott ítéletet formálhat róla. Kerekes Sándor szerint az ember boldogtalanságának legfőbb forrása a munkanélküliség, a biztonság és a stabilitás hiánya. Így a közgazdász professzor a fenntarthatóság mellett foglalt állást.

Petres Erika Lúcia OP előadása Arisztotelész és Aquinói Szent Tamás boldogságfelfogását vetette össze. Számba vette kettőjük felfogásának párhuzamát, és rámutatott a legfontosabb eltérésekre.

A konferencia folytatásában Bogsch Erik, a Richter Gedeon Zrt. vezérigazgatója és Albert fruzsina szociológus kutató előadásai szerepeltek. A plenáris részt Aczél Petra, Bogsch Erik, Luigino Bruni, Kerekes Sándor és Kiss Ulrich SJ részvételével zajló kerekasztal-beszélgetés és fórum zárta.

A folytatásban műhelyek következtek. A közgazdaságtani műhelyben Zsóka Ágnes és Csutora Mária a boldogság és a fenntartható fogyasztás kapcsolatával, Kocsis Tamás és Baranyi Árpád az ökológiai lábnyom és a szubjektív jóllét kérdésével, Kollár László és Kollár Piroska a boldogság és a munkahely összefüggéseivel foglalkozott. A pszichológiai műhely a „mire van szükségünk a boldogsághoz?”kérdésre kereste a válaszokat Martos Tamás és Pap Judit vezetésével. A teológiai műhelyben pedig Kék Emerencia és Beran Ferenc a boldogság egyéni és közösségi dimenzióit vizsgálta. A médiaműhelyben keresztény orgánumok képviselői – a Képmás, a Katolikus Rádió, a Mária Rádió, Új Ember és a Magyar Kurír vezető munkatársai hívták kerekasztal-beszélgetésre az érdeklődőket.

Magyar Kurír
(té)

Híradások, anyagok a konferenciáról:

Bonum TV videója a Konferenciáról

Szent István TV videója a Konferenciáról

www.keteg.hu

https://www.facebook.com/keteg.sapientia

Legyen Öné az első észrevétel!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..