Press "Enter" to skip to content

Jeney Attila: Civil iparkodás a P2-ben

Vajon hányan tudják a Belvárosban, hogy a Papnövelde utca 2-es házban működött vagy 120 éven keresztül a híres Arany Oroszlán patika, melynek berendezése ma is a Kiscelli Múzeum féltett kincse. Annyira féltett kincs, hogy évekkel ezelőtt, amikor néhány lelkes tulajdonos megpróbálta visszaállítani az eredeti helyén, hogy “in situ” múzeumként működjön, erre esély sem volt.

Arra gondoltunk, ha már nem sikerül a gyógyítás, gyógyulás emlékeit visszahozni, akkor épüljön itt egy új, szép, modern patika. Több próbálkozás ellenére sajnos az elegáns terv nem valósult meg.

Teltek-múltak az évek, évtizedek, közben jöttek a jobbnál jobb ötletek, okos, gazdag pénzemberek, de itt csak nem sikerült semmit, de semmit létrehozni. Se patika, se kocsma, se kávézó, se semmi, legfeljebb perek.

Akkor úgy gondoltuk, változtatunk a dolgon. Nem kérünk pénzt, nem keresünk tehetős befektetőt, akinek a saját meggazdagodásán kívül az égadta világon semmi nem fontos, hanem egy hozzájáruló közgyűlési határozat birtokában inkább a saját kezünkbe vesszük a dolgot.

Nem vagyunk befektetők, nincs pénzünk, és nem is a pénzkeresés a célunk. A törekvésünk nagyon egyszerű, a házban élők és a barátaik életét szeretnénk tartalmasabbá, gazdagabbá tenni.

A célunk lehetővé tenni, hogy egymást megismerjük. A célunk egy olyan helyet teremteni, ahol mindenki elmondhatja a véleményét. A célunk olyan légkört teremteni, ahol a másik véleményét akkor is tisztelettel meghallgatják, ha az illető másként gondolkozik, mint a hallgatói. Csak ennyi.

Az itt tanuló/lakó diákokkal és lelkes ismerőseinkkel a pince egy lomtárnak használt részét tettük rendbe. Aki ellátogat hozzánk, ennek az eredményét láthatja. A legendás patikára emlékezve neveztük el a helyiséget Arany Oroszlán Klubnak. Ez egy olyan közösségi tér, ahol örömmel látunk minden tisztességes embert, akit pénz helyett a társaság, a kultúra, netán a műveltség motivál, hogy tanuljunk egymástól.

Örömmel látunk mindenkit, fiatalokat és időseket, művelteket és kevésbé művelteket, magyarokat és itt tanuló külföldieket, a ház tulajdonosait és azokat, akik bérlik a lakásokat, és azokat, akik nekik fontosak.

Erre a közösségi térre egyébként nem a pezsgő élet jellemző, hanem a nyitottság, a mindenkori lehetőség, rendelkezésre állás, ha valaki itt akarja megünnepelni a születésnapját, vagy ha egy színielőadást szeretne tartani, de nincs pénze egy tisztességes színházterem bérlésére, igénybe veheti. Ha néhányan kitalálják, hogy filmekről szeretnének beszélgetni, akkor keresünk valakit, aki ehhez ért, és addig tart a sorozat, ameddig van rá igény. A környék egyetemein tanuló, itt lakó diákok az összejöveteleikre gyakran meghívják a lakókat. Nem mellékes szereplő a találkozókon a Szent Benedictus Borrend jóvoltából a bor. (Az egyik tulajdonos a rend tagja.)

Néhány éve megnyitjuk az házat a Kulturális Örökségi Napok alkalmából. Meglepő, egyre növekvő érdeklődést tapasztalunk az épület, a patika története, és újabban a pincében található, még a barokk maghoz tartozó pékkemence iránt. A kemence utáni kutakodásunk folytán kapcsolatba kerültünk a Magyar Pékek Fejedelmi Rendjével és a Magyar Pékszövetséggel. Jelenleg azon dolgozunk – természetesen a Kulturális Örökségvédelmi Irodával egyeztetve – hogy a kemence körül egy bemutatóteret hozzunk létre. Nagy örömünkre már hivatásos történész is segíti a munkánkat – szívességből.

Hogy van-e tanulság? Ki tudja? A legfontosabb eredmény talán az volt, hogy elimináltuk az egymásnak feszülő indulatokat, például megszüntettük a pereket. Az egyik ügyvéd tulajdonos, aki ellen rendszeresen vesztettünk, ma lelkes támogatója a törekvéseinknek.

A perek időszakában senki nem állt szóba velünk, ma jó a kapcsolatunk az Önkormányzattal, a kerületi médiával.

Egy ilyen vállalkozás, vagy inkább próbálkozás bizonyos lemondásokkal jár, például a nem létező vagy remélt haszonról. Nagyon fontos, hogy az eredmények nem feltétlenül, illetve nem közvetlenül pénzben realizálódnak. A legszükségesebb anyagi forrásokat, hogy ne a házat terheljük – engedélyekre, tervekre, szerszámokra főleg pályázati pénzből tudtuk előteremteni.

A jövő? Ki tudja? Türelmesen kell építkezni, és hinni kell abban, hogy apró lépésekkel, egymást segítve és tisztelve olyan értéket lehet teremteni mely végül különösebb erőlködés nélkül alapja lehet egy a közreműködők számára tartalmas közösségi életnek.

Legyen Öné az első észrevétel!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..