A fekvő ember arcát a lepel eltakarja, meztelen lábfején pedig a keresztre feszítés sebei láthatók. A Hajléktalan Jézus szobrot Timothy Schmalz kanadai szobrász készítette 2013-ban. Magyarország számára egy baráti társaság a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal közösen készíttette el a kanadai művésszel a szobor másolatát. A Budapestre érkezett szobrot Erdő Péter bíboros 2017. április 11-én, a VIII. kerületi Horváth Mihály téren áldotta meg, majd a szobor bejárta az egész országot, és a legtöbb helyen ökumenikus áldásban részesült. Amikor a Hajléktalan Jézus visszaérkezett Budapestre, ugyanoda, ahonnan elindult, másnap reggelre csak egy valódi hajléktalant találtak hűlt helyén, arcát lepel takarta, meztelen lábfeje sebes volt. Háromszori rendőri figyelmeztetés után a magát Jézusnak nevező hajléktalant, mivel nem voltak papírjai, előállították, és a hatályos törvény szerint órákon belül bíróság elé került.
A magukat Jézusnak nevező hajléktalanok közül – két férfit és három nőt követően – ő volt már a hatodik. Azokra a kérdésekre, hogy kik a szülei és hol született, tőle is a korrekt bibliai válaszokat kapták, amit ez esetben már egy felkért teológus szakértő igazolt volna. Az ő helyére ugrott be Varga László kaposvári püspök, aki éppen a fővárosban tartózkodott a magyar Katolikus Püspöki Kar két napos konferenciáján. Onnan kéredzkedett el rövid időre. Amikor a lakóhelyét firtatta a szabálysértési ügyet levezető titkár, Jézus azt felelte: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.” „Ez, bizony, pontosan így van!”, erősítette meg a püspök, aki somogysámsoni plébánosként befogadta magához a teljesen béna Jóskát és a fiatalabb Zozót. „A somogysámsoni plébánia kétpólusú lett: az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztus mellett a megtört emberekben jelen lévő Krisztus”, nyilatkozta immár püspökként, akinek jelmondata az „Irgalom” lett. A kirendelt ügyvéd legjobbnak látta ugyanerre kérni a bíróságot, majd arra kérte az ügylevezető titkárt, hogy tanúként hallgassák meg Varga püspököt. A titkár belement, a püspök pedig – zavarba hozva a bíróságot és jogvédőket egyaránt – csak ennyit mondott: „Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy felismerjük-e a legszegényebbekben Jézust. Ha nem, akkor nyugodtan álljunk meg, és ne próbáljunk segíteni. Ha már képesek vagyunk felismerni a jézusi arcot a kiszolgáltatott emberben, akkor gondoljuk át, hogy tudunk-e rájuk úgy nézni, ahogy Jézus nézett a legkiszolgáltatottabb emberekre. Amikor így találkozik két tekintet, akkor születik meg a csoda.” Jézus bólogatott, majd bizakodó mosollyal tekintett az ügyet levezető titkárnőre, akitől figyelmeztetést kapott, valamint meg kellett fizetnie kirendelt ügyvédje 6350 forintos költségét. Az eljárás végeztével Varga püspök letérdelt Jézus elé, de Jézus felrántotta magához, átölelte, és barátságosan megveregette hátát. Amikor az újságírók arról faggatták Varga püspököt, hogy honnan lehet felismerni a hat hajléktalan Jézus közül az igazit, ő csak annyit mondott: ”Nem hatan, hanem hatvanan, és hatvanszor hatvanan”, és amikor magyarázatot kértek tőle, már csak azt: „Isten országa már közöttünk van”.
Forrás: Egyházfórum – Más-kép (2018. november 03.)
Be First to Comment