Press "Enter" to skip to content

Szabó Zoltán emléktáblájának koszorúzása

Loading Map....

Időpont
Date(s) - 2017.06.07
16:30 : 17:30

Helyszín
A Visegrádi u.43-45. számú házon található emléktáblánál

Kategóriák


MEGHÍVÓ

Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Egyesület, a Magyar Pax Romana és az Egyház és Társadalom c. online folyóirat meghívja Szabó Zoltán tisztelőit, hogy jöjjenek el “a magyar szociográfiai irodalom oly szép stílusú klasszikusa” emléktáblájának koszorúzására!

Időpont: 2017. június 7. szerda 16.30
Helyszín: Budapest XIII. Visegrádi u.43-45. /Metró: Lehel tér, majd rövid séta a Balzac utcán./

A meghívónkban Szabó Zoltánról írt szép jelzőket barátjától, Hegedűs Géza írótól idéztük. Ő emlékeztet A tardi helyzet falukutatói előzményeire is a Balaton-felvidéken. Íme egy rövid, szerkesztett részlet az egyetemisták bemutatkozó vizitációjáról, amelyet vendéglátójuk tanácsára tettek a helyi potentátnál:

“Ezt a beszélgetést a balatonfüredi főszolgabíróval évtizedekkel később, Londonban szinte szó szerint tudtuk felidézni Szabó Zoltánnal. A főszolgabíró a régi, majd a Horthy-világban a vármegye kisebb területi egységének, a járásnak helyi atyaúristene volt, közigazgatási és rendészeti egyeduralkodó. Hivatali helyiségében fogadott bennünket. Alacsony, sovány, mosolygós képű, őszülő hajú-bajuszú férfi volt. Hátradőlve ült párnázott karosszékében. Előtte az íróasztalon pálinkásüveg, nem kis pohárkákkal, hanem decisekkel. A helyi nagyúr úgy fogadott, hogy azonnal töltött hármunknak és magának is. Hát mi járatban,fiúk? – ezekkel a barátságos szavakkal köszöntött. Zoli is, én is Boldizsár Ivánra néztünk: ő tudott a legmegfontoltabban, legdiplomatikusabban beszélni közülünk. Azzal kezdte, hogy mi hamarosan, az egyetem után köztisztviselők szeretnénk lenni. Tudjuk, hogy az államférfiak jó részének fogalma sincs a vidéki életről, főleg a falvak életéréről, holott onnét, lentről indul ki minden baj. A kisgazdák ugyan tudják, mert onnét valók, de ők igazán nem bánják a vidéki bajkeveréseket, sőt néha éppen ők lázítanak. Mi pedig a bajok megelőzése végett szeretnénk tudni, mit beszél, mire gondol, mire vágyódik a falvak népe. Tudományos alapokon akarjuk felmérni a nép életét, hogy felvilágosítsuk a legmagasabban ülőket.

A főszolgabíró előbb mosolygott, azután egyre komolyabb képpel bólintott. Végül felemelte poharát, és koccintásra nyújtotta. De már beszélt is a járás ura: “Helyesen tanácsolta Lexi barátom, hogy mindenekelőtt hozzám jöjjetek. Könnyen meggyűlhetett volna bajotok a csendőreimmel. De mondjátok csak, ti hárman vagytok összesen? Sok táj van Magyarországon és sok az elégedetlenség.” Most már Zoli válaszolt: “Tízszer ennyien vagyunk. Egyetemisták, közszolgálatra készülők.” “Így már helyes – bólintott a nagyúr. – De valljátok, be, hány zsidó van köztetek?” Erre már nem tudtam megállni, és én mondtam: “Csak én vagyok zsidó az egész bandában.” . Erre jött a meglepő összegezés. A főszolgabíró szó szerint ezt mondta: “Ez így már helyes. Egy zsidó minden készülődéshez kell. Okos zsidó sok hasznos dolgot kitalálhat. Két zsidó már sok lenne. Két vagy még több zsidónak nem is adnék engedélyt, hogy beszélgessen a parasztokkal. Ez veszélyes lenne a zsidókra nézve is, a parasztokra nézve is, de főleg miránk nézve, akiknek ügyelnünk kell, hogy ne gondolkozzanak túl sokat az emberek,”

Ez a feledhetetlen mondat pontosan jellemzi a Horthy-kor úri világának azt a részét, amely nem volt antiszemita. Ezek olykor együtt ittak, kártyáztak is a vidék módosabb zsidó polgáraival, de éberen vigyáztak, hogy ne legyenek túl jóban a dolgozó odalent élőkkel.”

2017. június 1.

Haraszti Dóra, EPMSZE

Be First to Comment

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .