Press "Enter" to skip to content

Kritikus körkép a közoktatásról

Térkép betöltése...

Dátum/Idő:
2016.03.21
16:30 - 18:30

Helyszín:
Evangélikus Egyház Pesti Gyülekezeti Nagyterme

Kategória:


MEGHÍVÓ

 

Magyar Pax Romana, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Egyesület  és az Egyház és Társadalom online folyóirat

 

Lehet-e? Fórumára

Időpont: 2016. március 21-én, hétfőn 16.30-18.30-ig

Helyszín: a Pesti Evangélikus Egyház Gyülekezeti Nagytermében (Bp. V. Deák Ferenc tér 4. I. em.)

Térkép: https://goo.gl/maps/YRXVHW2na5K2

 

Kritikus körkép a közoktatásról

 

Sokat beszélünk a nevelésügy, oktatásügy problémáiról. Általában is emlegetjük, hogy az idő oly gyorsan  pereg, hogy a természete folytán inkább nehézkes nevelésügy, iskolaügy, óvodaügy alig tudja követni. De legalább száz éves az a hagyomány is, mely szerint  újabb- és újabb pedagógiai kultúrák (módszerek, modellek, programok) jelennek meg – vállalva a versenyfutást a gyorsuló idővel. Még pontosabban:  együtt futó segítőtársul szegődve e gyors világban felnövekvő újabb- és újabb nemzedékeknek. Reformpedagógiai tradíciók, alternatív pedagógiák, innovációk hagyták nyomukat a pedagógiai világon, némelyek tartósan, némelyek fel-felvillanva. Olykor – politikai békeidőben – gazdagodva, terjedve, máskor nehezedő körülmények közt már-már katakomba-helyzetben. Nehéz megítélni, hogy a mögöttünk hagyott  negyedszázad pedagógiai innovációiról milyen mérleget von majd az utókor. Élünk köztük, küzdünk, visszavonulunk, lelkesedünk, csalódunk, keressük az adekvát választ jobb-rosszabb körülmények közt. Ez alkalommal arra, milyen alternatívákat kínálhatunk ezer sebből vérző közoktatásunk elsősegélyben részesítésére, majd gyógyítására.

Erről beszélget:

  • Trencsényi László (az ELTE PPK Neveléstudományi Intézetének címzetes egyetemi tanára, pedagógiai vándorköszörűs), vezetésével
  • Braun József (a Zöld Kakas Lyceumot fenntartó alapítvány elnöke)
  • Kuti József (református lelkész)
  • Tarcsa Zoltán (az egykori csepeli Nagy Imre ÁMK művelődésszervezője)

A Fórum hanganyaga: Meghallgatás/Letöltés

A Fórumon felvett videó:

Képek:

Egy hozzászólás

  1. Rigó Mihály Rigó Mihály 2016.03.30

    Elfogadom, hogy vannak, akik még 20 évesen sem tudják azt eldönteni, hogy mik szeretnének lenni, miből szeretnének megélni, főleg, ha otthonról mindent alájuk tesznek. Tényleg 20 éves korban kell majd ezután azt is eldönteni, hogy fiú vagy lány akar valaki lenni? Kár lenne ezt rém trendinek beállítani.

    Véleményem szerint a képességeink a Gauss-görbe szerint oszlanak el. Van tehát egy nagy többség és van a keveseknek görbe két széle. Ez minimum 3 nagyon eltérő kategória, melyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ennyit az oktatandó “alapanyagról”.

    Ha igazodni kell, akkor az iskola a többségre álljon rá, de legyen lehetőség a görbe két szélére születettek fogadására, kezelésére is. Súlyos hiba lenne a nagy többséget a görbe két széle szerintiek kívánalmai szerint oktatni. Ma a szélek oktatása lenyomja a többségét! Ha van hiba, akkor ez biztos az! Az írás, az olvasás, a számolás megtanulásához a többségnek elég egyetlen jó tankönyv. A széleken már lehet más lehet a helyzet.

    Régen volt arra lehetőség, hogy apáról fiúra szállhasson a tudás. A gyerek tanítója az apja volt, a műhelyben pedig érzékelhette a társadalmi kapcsolatokat. A műhellyel együtt a klientúrát is örökölhették. Gondoljunk pl. a híres cukrász famíliákra. De voltak híres orvos, színész dinasztiák is.

    Voltak akkor is szegények, kiknek nem volt műhelyük, de voltak, kiknek megadatott és beálltak ebbe. Voltak aztán olyanok is, akik a kedvező adottságokat nem fogadták el és veszni hagyták az atyai műhelyt. Mindet normálisnak tartom. A lényeg: nem volt kötelező beállni és megengedett volt a másik hasznos irány választása.

    Ma az otthon folyton panaszkodó, családját iskolai rémtörténetekkel traktáló tanár azt sugallja a gyerekének, hogy csak tanár ne legyél. A gyerek ezért orvos lesz, mert arról a szakmáról, annak rémtörténeteiről kevesebbet tud. Tudjuk, hogy sok orvos szeretné azt, ha a gyereke nem lenne orvos, mert meg akarja kímélni az éjszakai ügyeletektől, a napi rutin rendeléstől. Végül a társadalom orvost és tanárt is kap, mert a gyerekeink nem mindig hallgatnak a szülőkre.

    Tudjuk, hogy Semmelweis Ignác eredetileg jogásznak készült, hiszen a bécsi egyetem jogi karán kezdte tanulmányait és pár szemeszter után hallgatott át az orvosi karra, és lett világhírű orvos. Szerencsénkre! Legyen lehetőség az ilyen váltásokra!

    Az élet sokszínű, de főleg kegyetlen, az iskolának erre az életre kell felkészíteni.

    Sokszor eldobjuk a jót is!
    Állítom az elhangzottakkal ellentétben, hogy vannak olyanok is, akik már életük korábbi szakaszában is el tudják dönteni a leendő szakmájukat. Ezeknek vissza kellene állítani a technikumokat, mely iskolatípust ma is sikeresnek tartok. Nagyon sokféle technikum létezett, a sokféleségük gyönyörű választási palettát tárt a gyerekek elé. Érdemes lenne összegyűjteni azt, hogy hányféle technikum létezett! Az itt végzettek közül sok sikeres szakember került ki, akik jól megállták a helyüket az életben, azaz helyükre kerültek a társadalomban, dolgoztak, megbecsültek lettek, adót fizettek. Ez egy olyan iskolatípus volt, mely sokakat beállított egy szakirányba, amelyben idejében alaposan el tudtak mélyülni, ha akartak, de nem büntette ez a képzéstípus azt a pár százalékot sem, akik a végén mégis mást választottak. Van ismerős, aki mezőgazdasági technikumi érettségi után lett jogász. Megint benne volt a rendszerben a határozott irány mellett a váltás lehetősége is. Az ún. későbben érőknek ott volt a technikummal szemben a gimnázium, mely 4 évvel kitolta a pályaválasztási döntés időpontját. A gimnázium is a sokféleséget kínálta a diáknak, hiszen volt reál és volt humán irány. A gimi volt a tudósképzés bázisa is.

    A jól működő rendszert leváltották egy katyvaszra, melyet szakközép iskolának kereszteltek, mely az előbbiekből az egyik sem, és mindkettő, tehát tökéletesen alkalmatlan!

    Mind a technikum, mind a gimnázium úgy taníthatott, hogy perspektívát is meg tudott csillantani a diáknak! Ma iskoláink miféle jövőképet tudnak vonzóan a gyerekek elé tárni? Tanulj jól, mert akár még munkanélküli is vagy akár bérrabszolga is lehetsz! Lehet, hogy szükség sem lesz rád? Mesés kép, nem?

    Az előbb az életre nevelést írtam. Sajnos nem jött elő a sok előadó ellenére annak kezelése, hogy az automatizálás, a munkahelyek külföldre történő kiszervezése miatt nincs szükség annyi valódi szakemberre. Ma a mérnökök nagy részének sincs rendes munkája, pedig ehhez szinthez kellett rendesen küzdeni, tanulni!

    A gyerekek jól érzik: az a mai gazdasági modell fölösleges emberek hadát termeli ki magából. Fölösleges, akire a társadalomnak, vagy inkább a mai kapitalizmusnak nincs szüksége. Nincs borzasztóbb, mint fölöslegesnek lenni! Hallja, hogy az emberek 20%-a el tudja látni a társadalmat. De mi lesz a 80%-kal? Hogy lehet bejutni a 20%-ba?

    Néhányan lehetnek ugyan világhírű alternatív színházi rendezők, de balett-táncosból is véges a kereslet. Mi lesz a fölösleges emberrel? Nem az iskola bűne, de nem tompíthatna valamennyit az iskola?

    Ma azt hallja, hogy sem iparra, sem mezőgazdaságra nincs szükség! Most mintha mindenkinek számítástechnikussá, kereskedővé, tőzsdeügynökké kellene válnia. Ez egy rendkívüli beszűkítése, beszűkülése a korábbi lehetőségeknek. A gyerekek jól látják azt, hogy sok kiválóan képzett szakember is van a munkanélküliek között. Látják azt is, hogy az iskolák még oly szorgalmas leküzdése után sem biztos a kenyerük.

    Ezt hívtuk szép új világnak! Most megkaptuk! Az iskola válsága a társadalom válsága. Meg lehet a társadalmi válságot az iskolában, az iskolával oldani? Erről is lett volna jó hallani! Ez nem az iskolai oktatás következménye, de mégis az iskola olyan csődje, melyről nem tehet. Ok egy rossz gazdasági modell, egy helytelen modellválasztás, melyet az iskola csak elszenved. Erről sem hallottunk!

    Nem véletlenül van ennyi motiválatlan gyerek! Ugyan miért tanuljon, ha nem vezet sehová a küzdelme? A motiválatlanságról, a motiválatlanság ellenszereiről sem szóltak a pedagógus tudósok!

    A magyar oktatási rendszer bűneiről azonban megint bőven hallhattunk. De miért kell magyarnak beállítani, a magyarba megint felsőbbrendű ábrázattal belerúgni, ami nem magyar, hanem világjelenség? A fanyalgók megnézhetnék az USA rendszerét!
    Még az USA sem tudta elkerülni azt, hogy ne tartson fenn elit iskolát és ne legyen kénytelen működtetni a tömegek iskoláját, pedig ez aztán a demokrácia világbajnoka! Ha valami szegregáció, akkor ez aztán az!

    Számtalan filmben láthattuk e két alaptípus jellemzőit, jellegzetességeit. Erről az amerikai valódi szegregációról inkább hallgatnak a hazai véleményformálók!

    A kőgazdagok megveszik gyerekeiknek a nyomortól szeparált, egyenruhás diákú, mesés környezetben lévő, kiváló tanárokat megfizetni tudó, a zsúrozó, a diákait a világ legszebb tájaira elvivő, a kőgazdaggá váláshoz szükséges kapcsolatokat biztosító szuper iskolákat. Sokba kerül, de ez az ára annak, hogy az innen kikerülő bekerüljön a társadalom csúcsát alkotó felső 10%-ba! Ez az elitképző, a felsővezető, a csúcsirányító képző.

    Másrészt pedig a többieknek marad a futottak még kategória, Ezt a kőgazdagok leprásnak tartják és kerülik, mint az ördög a tömjént. Ez a korán kábítószerező osztály, az agyonhajszolt tanárait szabadon rugdosó diákok, ahol az egész osztály mindenféle színvonalát a legbutább, a legagresszívebb gyerek szintjére nyomják le, ahol esetenkénti lövöldözés és a nemi erőszak is előfordul. Mitől iskola ez, amikor inkább amolyan korai börtön ez, mely legalább egy fél napra kivonja a társadalomból a társadalom korai kivetettjeit. Írnom sem kell, hogy “iskolájuk” általában lepusztult, ahol alig működik valami. Tanáraik büntetésként élik meg az itt eltöltött időt, akik diákjaikat legszívesebben a pokolba kívánják. Itt képtelenség egy órát megtartani az állandó rendbontás miatt. Az amerikai filmek kedvenc témája a messiás hitű és képességű tanár, aki angyalokká változtatja az ördögfiókákat. Mese ez is! Ez a tömeg! Nekik készülnek a reklámok, a bugyuta filmek, a hamburger, a kábítószer. Ők aztán egy percig sem gondolkozzanak, ők csak fogyasszák az anyagi és az ideológiai szemetet, mellyel bőven el is látják őket a média hathatós segítségével.

    Úgy tűnik, hogy mi is e felé sodródunk, minden esetleges rugkapálásunk ellenére, hiszen az amerikai szisztéma csírái már itt vannak.
    Hogyan lehet ezt a borzalmat megúszni?
    Mi lesz a gyerekeinkkel és az unokáinkkal?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..