Politizáló egyház - politizáló egyháztagok

Kontakt személy: Keresztes Sándor
Konferencia, 2009 tél elején
 
Az egyház a (poszt)modern társadalomban sui generis közpolitikai tényező. Ezen a helyzeten nem tud(na) változtatni, még akkor sem, ha ezt akarná. De morális megfontolásból sem volna ez helyes. Az egyháznak ugyanis van küldetése a társadalmi nyilvánosságban, s ha ezt teljesíteni óhajtja, akkor kapcsolata magával a társadalommal csak közpolitikai tud lenni. Közpolitikai tényezőként tud csak megszólalni, mintát adni, jelen lenni. Az az üzenetet azonban, amit ilyen helyzetben el kell(ene) juttatnia, természetesen, nem a társadalmi nyivánosságban generálódik, hanem az lefordításából adódik. Az egyháznak üzeneteit saját logikájából következően kell felépítenie. Mindazonáltal, ha a tényleges gyakorlatot tekintjük, igen gyakran tapasztalható, hogy az egyház tagjai (laikusok és klerikusok egyaránt, bár a klerikusokon általában nagyobb figyelem van) megnyilvánulásaikban, egyes törekvéseik céljait illetően túllépnek a közpolitikai szférán és - mintha - pártpolitikailag releváns üzeneteket küldenének. Kétségtelen, hogy van ennek valamifajta természetessége a magyarországi kultúrában: a politizálásnak. Miközben ez nyilvánvaló ellentétben áll az egyház küldetésével, amely semmi módon nem irányul a hatalom megszerzésére, és nyilvánvalóan a pártok hatalmi ambicóinak kiszolgálására sem. Éppen ebből adódnak a kérdések (amelyek hol nagyon aktuálisak, hol pedig csak aktuálisak): hogyan lehet az egyháztagnak megszólalnia úgy a magyarországi nyilvánosságban, hogy erősítse az egyház közpolitikai pozícióját, miközben útjába áll mindannak, ami ezen közpolitikai törekvéseknek pártpolitikai kontextust törekszik adni.