Bulányi György piarista tanár 80 éve egy római titkos követtől kapott indíttatást, aki azzal a küldetéssel járta térségeink országait, hogy az ottani keresztényeket felkészítse az egyházi illegalitás korszakára. A küldött által ráhagyott csoportokkal találkozva arra döbbent rá, hogy háború utáni katolicizmusnak gyökeres megújulásra van szüksége. Miközben éhesen olvasták a II. vatikáni zsinat dokumentumait az egyházról, a kinyilatkoztatásról és a világról, a Bokor-mozgalom azt tapasztalta, hogy a hazai egyház vezetői (főképpen a kommunista rezsim nyomására, de a zsinat előtti egyházképük alapján is) – éppen a zsinat által szentesített megújulás úttörőit marasztalják el. 80-as évek elejére már mintegy 150 közösségvezetővel és több ezer taggal rendelkezett, igényes szellemi életet megélő akarva-akaratlan protestáló mozgalommá vált, ugyanakkor a haza egyházi vezetés első számú céltáblává. Csak tovább élezte a helyzetet, hogy huszonöt Bokor-tag lelkiismereti okokból való megtagadta a katonai szolgálatot. A már sokak számára élő legendává váló Bulányinak prófétai kritikája miatt. pedig a vatikáni Hittani Kongregáció kérdéseire kellet válaszolnia. A mozgalomból sokak számára az üldöztetésnél nem kisebb megrázkódtatást hozott a rendszerváltás, hiszen több vonatkozásban újra kellett fogalmazniuk küldetésüket. Többen úgy látják, hogy az identitást és struktúrát egyaránt érintő krízisből a Bokor a mai napig nem tudott kilábalni, mások éppen a rezlilienca mintapéldának tekintik a mozgalmat. A kívülállók pedig mindenképpen a legújabb kori hazai egyháztörténet egyik legjelentősebb és legvitathatóbb fejleményének, ugyanis többek szerint a Bokor talán abban ajándék a magyar katolikus egyház számára, hogy általa erőteljesebben döbbenhet rá égető feladataira.
A Fórum időpontja és helyszíne:
2025. június 5-én, csütörtökön 17:00 óra, a Háló S4 Közösségi és Kulturális Központban (Budapest V. kerület, Semmelweis u. 4. Aszalós-terem).
A beszélgetés résztvevői:
- Bajnok Dániel ókortörténész, a Bokor közösség tagja
- Máté-Tóth András valláskutató
- Völgyesi Orsolya egyháztörténész
- moderátor: Kamarás István
Talán úgy lehet összefoglalni a beszélgetés lényegét, hogy Mi maradt a Bokorból?
A Bokor mozgalom története nem csupán a hazai egyháztörténet egyik különleges fejezete, hanem eleven példája is annak, hogyan válhat a hit közösségi tapasztalattá és társadalmi reflexióvá. A beszélgetés során a kerekasztal-beszélgetés résztvevői felidézték személyes emlékeiket, közösségi élményeiket, és próbálták megérteni, hogyan alakult át a Bokor az elmúlt évtizedek során. Szó esett a kezdetek radikalizmusáról, a civil és női vezetők szerepéről, az intellektuális nyitottságról, az evangéliumi elköteleződés erejéről és a hatalommal való szembenézésről is.
A rendszerváltás utáni generációk már nem üldöztetés közepette, hanem családi közegben nőttek bele a közösségekbe. A mozgalom így fokozatosan családközpontú, bensőséges világgá alakult, amely továbbra is őrzi eredeti eszményeit, de már más módon, más kihívások közepette. Felmerült a kérdés: lehet-e mozgalom, amely nem akar intézménnyé válni, és mégis képes hatékonyan megszólalni a társadalmi igazságtalanságok ügyében?
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a Bokor jövője azon múlik, képes lesz-e továbbra is megtartani azt a testvérbaráti szeretetet és lelki szabadságot, amely mindig is az egyik legfőbb ereje volt – miközben bátran újradefiniálja küldetését a 21. század kihívásai között. A beszélgetés során nemcsak emlékezés történt, hanem keresés is: az eredeti karizma új értelmezése, és a jelenre szabott tanúságtétel lehetősége.
Be First to Comment