A szeretet iskolájaként mutatta be az egyházat Székely János szombathelyi püspök a Győri Egyházmegyei Zsinat záróhetén tartott szentmisén. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia új elnöke arra hívta a híveket, hogy „evezzünk mélyre” hitünkben, és életünkkel, személyes példánkkal tegyünk tanúságot a szeretetről. Vajon tetteink valóban prédikációvá válnak? A püspök szerint ettől függ a jövő egyházának megújulása.
Az egyház a szeretet iskolája; a hívők személyes példája a keresztény közösség megújulásának alapja; evezzünk mélyre a hitünkben – hangsúlyozta mai szentbeszédében Székely János szombathelyi püspök. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia új vezetője a Győri Egyházmegye zsinatának záróhetén mutatott be szentmisét elődjével, Veres András helyi főpásztorral.
Noha nem rendelkezünk biztos információval, nagy a valószínűsége, hogy szeptember 11-én első alkalommal mutatott be közösen nyilvános szentmisét a hazai püspökök testületének idén leköszönt és újonnan megválasztott vezetője. Az apropó a Győri Egyházmegyei Zsinat lezárása volt. Amint Veres András az egykori győri szeminárium, ma hittudományi főiskola és kollégium kápolnájában bemutatott liturgia kezdetén elmondta, az egy éven át tartó folyamat utolsó hetében a környező egyházmegyék vezetőit kérte fel szentmisék bemutatására, ám – szó szerint így hangzott el a kápolnában – „közben lett egy dolog”. Nyilván minden jelenlévő tudta, hogy a győri püspök az MKPK-elnökválasztásra utalt, ráadásul Székely János rögtön ezt követően köszönetet mondott elődjének, amiért „a rá jellemző egyenességgel” vezette az elmúlt 10 évben a püspökök testületét, „egy sok nehézséget hozó időszakban”.
Prédikációját aztán a szombathelyi egyházmegye vezetője ott folytatta, ahol az elnökké választása utáni videóüzenetét abbahagyta.
A keresztény hit lényege a szeretet, amelynek az aktuális evangéliumi szakasz – János püspök szerint – a legnehezebb oldalára mutatott rá: ellenségeink szeretetére.
Ennek gyakorlását a főpásztor olyannyira fontosnak tartja, hogy az egyházat a szeretet iskolájának nevezte. A Szent II. János Pál pápától és a Gyökössy Endre református lelkipásztortól is kölcsönzött gondolatok középpontjában az a buzdítás állt, hogy minden hívőnek vonzó, ragyogó hitéletet kellene élnie, az ebből fakadó személyes példa ugyanis az egyház megújulásának alapja, motorja.
A Magyarországot is magába foglaló „nyugati kereszténység” Székely János szerint a szokáskereszténység problémájával küzd. Egy általa említett felmérés szerint csupán a megkérdezett hívek 70 százaléka hitt az örök életben,
azt pedig, hogy Jézus jelen van az Oltáriszentségben, a válaszadók csupán fele fogadja el valóságosnak.
Ennek a helyzetnek a megváltoztatásához a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke szerint arra van szükség, hogy – a lengyel származású pápa Novo Millenio Ineunte kezdetű enciklikájában foglaltak szerint –
„a mélyre evezzünk” saját hitünkben, ezáltal pedig a szeretet tanúi legyünk a környezetünkben.
Valahogy úgy, ahogy Teréz anya is tette, akinek cselekedetei János püspök szerint ezerszer többet értek számos prédikációnál.
Vajon prédikálnak-e a tetteink? Ezzel a kérdéssel buzdította a jövő egyháza építésére a szombathelyi püspök a Győri Egyházmegye hívő közösségét.
Forrás: Szemlélek
Be First to Comment