Egyházam lábnyomában – beszélgetés Kamarás Istvánnal (videó!)

A Fórum december 11-én a Hálóban, Kőszegi Ábel moderálásával lezajlott.

A beszélgetés apropóját Kamarás István két friss kötet adta: az „Egyházam lábnyomában”, illetve az „Az ember csak úgy belepottyan a történelembe” című könyvek.

Friesz–Kovács Kamilla a könyv keletkezéséről és Kamarás sokféle szerepéről beszélt: szerinte a „szociológus” cím talán a legpontosabb, mert ez fogja össze a pedagógusi, közösségépítő és kulturális szervezői tevékenységeket.

Kamarás István arról beszélt, azért a „lábnyom” került a címbe, mert nem kívülállóként, hanem belülről, érintettként próbálta megírni az egyházban átélt vitákat, küzdelmeket és találkozásokat. A címválasztás mögött egy egyszerű, de lényeges kérdés áll: a politikai rendszerváltozás nagyobb szabadságteret nyitott ugyan, de tudtunk-e, mertünk-e, akartunk-e élni vele – egyházként és hívőként?

Nemes Márk szerint az „intézmény” a rendszerváltás után elsősorban rekonstrukcióra – a korábban elvettek visszaépítésére – koncentrált, miközben Kamarás reformot, nyitást és a mindennapi élethez közelebb álló egyházi jelenlétet preferált. A Magyar Katolikus Egyház a korszak társadalmi átalakulásaira nem készült fel, és a katolikus értelmiség segítségét sem igényelte.

Szó volt a katolikus értelmiség belső megosztottságáról is. A „liberális” címke gyakran nem leíró, hanem politikai megbélyegzésként működött tartós konfliktusokat teremtve a hagyományosabb konzervatív és a nyitottabb, párbeszédre kész körök között. Ehhez kapcsolódott az a tapasztalat is, hogy az „egységre” való törekvés időnként elhallgattatta a világos beszédet, ami további feszültséget keltett.

A stóla és a püspöki süveg „súlya” jól mutatta hogy alakul át valakinek a mozgástere, amikor új egyházi megbízatást kap. A felidézett Brecht-jelenet (a beöltöztetett pápa és a változó döntések) is ezt mutatta, a tisztség nem feltétlenül változtatja meg az embert, de másfelé húzza a lojalitásait és gondolkodásának súlypontját. Kamarás személyes példákkal is illusztrálta, hogy őrizhető meg a barátság és a közös ügy, miközben egyes szereplők – például Blankenstein Miklós vagy Várszegi Asztrik – a rendszerben maradva, belülről próbálnak lavírozni.

Külön hangsúlyt kapott Kamarás olvasótáboros munkája, ahol a művelődés, a közösség és a személyes fejlődés nem elvont program, hanem megélt gyakorlat, ahol a generációk közötti párbeszéd is természetesebben születik meg.

Emlékezetes volt, amikor Kamarás a vallási „másság” iránti nyitottságáról beszélt. Elmondta: kapott olyan kritikát is, mely szerint katolikus létére képes a krisnások közé is elmenni, sőt velük imádkozni. Ő ezt nem botránynak, hanem a megértés és a párbeszéd minimumának tekintette. A könyvben a megszólítottak reflexióit is igyekezett megjeleníteni, még akkor is, ha azok vitatkoztak a leírtakkal.

„Az ember csak úgy belepottyan a történelembe” a Belvedere Meridionale gondozásában jelent meg, és könyvesbolti csatornákon érhető el, az „Egyházam lábnyomában” digitálisan is hozzáférhető, a szerzőnek írt e-mail ([email protected]) segítségével.

A Fórum hanganyaga: Meghallgatás/Letöltés

A Forumon felvett videó:

00:00:00 – Start
00:00:13 – Kőszegi Ábel
00:02:26 – Friesz–Kovács Kamilla
00:07:21 – Kőszegi Ábel
00:08:54 – Kamarás István
00:19:44 – Kőszegi Ábel
00:20:44 – Völgyesi Orsolya
00:24:54 – Kőszegi Ábel
00:26:29 – Völgyesi Orsolya
00:28:08 – Nemes Márk
00:32:14 – Kamarás István
00:40:44 – Nemes Márk
00:41:35 – Kamarás István
00:44:41 – Kőszegi Ábel
00:45:58 – Friesz–Kovács Kamilla
00:48:48 – Kamarás István
00:49:46 – Völgyesi Orsolya
00:54:09 – Kamarás István
00:56:57 – Nemes Márk
00:58:16 – Völgyesi Orsolya
01:01:51 – Kamarás István
01:05:41 – Hozzászólások

A beharangozó ez volt:

Lehet-e? Fórumunk következő alkalmára 2025. december 11-én, 17 órakor kerül sor a Háló Közösségi Házban.

Vendégünk Kamarás István, az MTA doktora, magyartanár, könyvtáros, szociológus, népművelő, művészet- és vallásszociológus, az antropológia és etika tanszék, valamint az erkölcstan tanári szak létrehozója, több mint 70 tankönyv, tudományos mű és regény szerzője. Beszélgetésünk címét legutóbb megjelent kötetéből kölcsönöztük: „Egyházam lábnyomában”. Egy másik friss könyvének címe: „Az ember csak úgy belepottyan a történelembe” – ugyanakkor ritka az olyan ember, aki ennyit tesz azért, hogy otthonosabban élhessük az életünket.

Beszélgetőtársak: