Milne Micimackója 100 éve azok közé a könyvek közé tartozik, amelyek messze túlnőttek önmagukon. Egyszerre gyerekkönyv, családi olvasmány, nemzedékeket összekötő emlék, filozófiai és lélektani értelmezések tárgya, valamint a modern tömegkultúra egyik sokszor újrahasznosított alakja. A Zoom-beszélgetésünk éppen ezt a sokrétegűséget járta körül: kié ma Micimackó, mit jelentett a magyar kultúrában, mit tett hozzá Karinthy Frigyes fordítása, és vajon olvassák-e még a gyerekek, fiatalok és felnőttek az eredeti művet?
A beszélgetés vendégei Dienes Éva, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Sárkányos Gyermekkönyvtárának vezetője, Gombos Péter gyermekirodalom- és olvasáskutató, valamint Kiss Endre filozófus voltak, a beszélgetést Kamarás István vezette.
Kiss Endre a Micimackó magyarországi kultuszát a 70-es évek gyerekkultúrájának különleges megerősödésével kapcsolta össze. Felidézte, hogy miközben a felnőtt kultúra politikai értelemben sokszor korlátozottabb térben mozgott, a gyerekkultúra – Halász Judit, Bródy, Cseh Tamás, a lemezek, klubestek és gyerekirodalmi műhelyek világa – erős közösségi élménnyé vált. Ebben a közegben Micimackó nem egyszerűen mesefigura volt, hanem filozófiai és kultúrtörténeti csomópont. Kiss Endre szerint a mű egyik titka a gyermeki és felnőtt világ közötti állandó „oszcilláció”: a felnőtt olvasó belép a gyerekvilágba, majd ráébred annak sajátos fölényére, szabadságára és teljességére.
Dienes Éva könyvtárosi tapasztalatai alapján arról beszélt, hogy Micimackó ma is élő, kölcsönzött, szeretett könyv, de többféle formában van jelen. A gyerekek sokszor előbb a Disney-féle képi világgal találkoznak, mégis eljutnak az eredeti történethez is. A könyvtárban az eredeti mű és a képes, Disney-változatok egyaránt forognak. Dienes Éva hangsúlyozta: a kisebb gyerekek számára nem feltétlenül az a döntő, hogy minden humort, nyelvi réteget vagy filozófiai utalást megértenek-e, hanem az együttlét, a felolvasás, a szülői vagy nagyszülői jelenlét. A Micimackó így nemcsak szöveg, hanem családi és érzelmi élmény is. Kiemelte azt is, hogy minden korosztály mást talál meg benne: az óvodás a mesét és a képeket, a kisiskolás a szereplőket, a felnőtt pedig már a mélyebb rétegeket.
Gombos Péter olvasáskutatói nézőpontból árnyalta a képet. A felmérések szerint Micimackó ugyan még mindig szerepel a 3–5 és a 6–10 évesek kedvelt könyvei között, de az említések aránya alacsony. Szerinte sokan azt mondják, hogy ismerik vagy olvasták a Micimackót, valójában azonban inkább rajzfilmekből, képeskönyvekből, tárgyakról vagy kulturális utalásokból ismerik. Egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy Micimackó klasszikus mű: olyan könyv, amelyről már azelőtt van elképzelésünk, hogy valóban elolvastuk volna. Ugyanakkor éppen ez a veszélye is: a jelenség lassan elfedi magát a szöveget.
Gombos Péter szerint a Micimackó titka abban áll, hogy nem akar tanítani semmit. Nincs benne hagyományos, didaktikus tanulság, amelyet a felnőttek gyakran elvárnak a gyerekirodalomtól. A gyerekek ezt természetesen fogadják, a felnőttek közül viszont sokan nehezebben tudnak mit kezdeni ezzel a szabad, céltalanul bölcs, mégis nagyon pontos világgal. Ezért vetette fel, hogy talán nem is újabb kutatásra lenne leginkább szükség, hanem olvasási kampányra: olvassuk újra az eredeti, Karinthy-féle Micimackót, és beszéljünk róla nem a rajzfilmek, nem a kereskedelmi termékek, hanem a szöveg alapján.
A beszélgetés egyik izgalmas központi kérdése Karinthy Frigyes fordítása volt. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a magyar Micimackó nem egyszerű fordítás, hanem önálló nyelvi és kulturális teljesítmény. Gombos Péter felidézte a korábbi fordításvitákat is: Karinthy sok helyen eltér Milne szövegétől, rövidít, átalakít, saját humorával gazdagít. Mégis nehéz volna ezt egyszerűen hibának nevezni, mert a magyar változat sokak számára szellemesebb, gazdagabb és irodalmilag erősebb élményt ad. Kiss Endre ehhez hozzátette: Karinthy nyelvi világa, gyermekkori nyelvi tapasztalatai és a magyar-pesti humor olyan összefüggést alkotnak, amelyet pusztán filológiai mércével nem lehet megítélni.
A beszélgetés végén többször visszatért az értékmentés gondolata. A résztvevők szerint Micimackó ma nemcsak irodalmi műként érdekes, hanem próbakő is: meg tudjuk-e őrizni a klasszikus szövegekhez, a közös olvasáshoz és a gyerekirodalom valódi értékeihez fűződő kapcsolatunkat? Dienes Éva szerint ehhez szülők, nagyszülők, pedagógusok, könyvtárosok és gyerekirodalommal foglalkozó szakemberek kellenek, akik maguk is olvasnak, ismerik ezeket a műveket, és kedvet tudnak csinálni hozzájuk. Gombos Péter figyelmeztetése szerint pedig nem elég ismerni Micimackó képét: vissza kell térni magához a könyvhöz.
A beszélgetés tanulsága, hogy Micimackó nem pusztán egy 100 éves gyerekkönyv hőse. Olyan kulturális tükör, amelyben egyszerre látszik a gyerekkor, a családi emlékezet, a magyar fordításirodalom zsenialitása, a tömegkultúra hatása és az olvasáskultúra mai állapota. A kérdés talán nem is az, hogy Micimackó ma is velünk van-e. Inkább az, hogy mi még vele vagyunk-e: olvassuk-e, értjük-e, továbbadjuk-e.
A Fórum hanganyaga: Meghallgatás/Letöltés
A Fórumon felvételét itt tekinthetik meg:
Index:
00:00:00 – Start
00:00:13 – Felvezetés Kamarás István
00:03:27 – Kiss Endre
00:13:28 – Dienes Éva
00:17:32 – Gombos Péter
00:29:47 – Kiss Endre
00:33:59 – Kamarás István
00:35:49 – Dienes Éva
00:40:50 – Ki, milyen Micimackó kutatást javasolna?
00:51:29 – Hozzászólások
00:51:44 – Komzsik Lajos
00:54:42 – Király János
00:57:13 – Kiss Endre
00:59:46 – Gombos Péter
01:02:12 – Kamarás István
01:03:14 – Dienes Éva
01:05:18 – Jaksó Irén
01:06:27 – Kiss Endre
01:07:15 – Kőszegi Ábel
01:09:01 – Dienes Éva
01:12:12 – Király János
01:14:19 – Dienes Éva
01:16:28 – Király János
01:17:19 – Utolsó szó jogán…
A beherangozó ez volt:
A.A. Milne két egymáshoz kapcsolódó könyve már száz éve kultuszteremtő. A könyv mellett rengetegféle adaptáció, kultusz, (nép)szokás kapcsolódik hozzá, valamint nagyon sokféle értelmezés: gyerekkönyv, nemzedékeket összekapcsoló mű, kulcsregény, taoista filozófiai mű, a karakterlélektani alapmű. Rengeteg a máig nyitott kérdés: Kié, kiké elsősorban? Ki próbálták meg kisajátítani, és mennyire sikerült? Mit tett hozzá, mit vett el belőle Karinthy? Itt és most – óvodában, iskolában, családban, tananyagban, könyvesboltokban, interneten, olvasva, rajzolva, énekelve – mennyire népszerű? Erről beszélget olvasáskutató, gyermekirodalom-kutató, gyerekkönyvtáros.
- Dienes Éva a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Sárkányos Gyermekkönyvtárának vezetője
- Gombos Péter gyermekirodalom- és olvasáskutató
- Kiss Endre filozófus, egyetemi tanár, az MTA doktora
animátor:
- Kamarás István olvasásszociológus, a Micimackó munkafüzet szerzője
#Micimackó, #Milne, #KarinthyFrigyes, #DienesÉva, #GombosPéter, #KissEndre, #Gyermekirodalom, #Olvasáskultúra, #Olvasáskutatás, #KlasszikusIrodalom, #MagyarFordítás, #Karinthy, #Disney, #Filozófia, #Kultuszkönyv, #Gyerekkultúra, #RobertGida, #Malacka, #Füles, #Tigris, #Pagony, #Értékmentés
Be First to Comment