A cikk amellett érvel, hogy a felszabadítási teológia, a modern nemzetközi jog és a beavatkozásról szóló diskurzusok közös történeti gyökerei a gyarmatosítás korszakának jogi és erkölcsi dilemmáira vezethetők vissza. E közös eredet azonban nem azonos normatív irányt jelent: míg a felszabadítási teológia és a nemzetközi jog klasszikus formái eredetileg a jogfosztottság korlátozására, illetve önnön korlátaikkal együtt is az elnyomottak védelmére és a hatalom erkölcsi megzabolázására törekedtek, addig az intervencionalizmus e hagyományok egy részét saját hatalmi logikájához rendelte.