Press "Enter" to skip to content

Keresztények és zsidók együtt imádkoztak Ukrajna békéjéért Budapesten

A Sant’Egidio közösség február 27-én, vasárnap délután utcai demonstrációra és ökumenikus, vallásközi imaórára hívott minden hívő és békeszerető embert. Sokan összegyűltek az Egyetem téren, majd az Egyetemi templomban, ahol Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspök vezette a szertartást.

„Nem akarunk háborút! Sem itt, sem Ukrajnában, sehol sem a világban” – hirdették a téren, ahol elhangzott Andrea Riccardi, a Sant’Egidio közösség alapítójának felhívása annak érdekében, hogy Kijevet nyilvánítsák nyílt várossá, vagyis rendeljék el az azonnali tűzszünetet, megvédve ezzel lakóit és kulturális örökségét.

Felolvasták azt a személyes hangú beszámolót is, amelyet Jurij Lifanse, a kijevi Sant’Egidio közösség felelőse írt a háború harmadik napjának hajnalán: „Nem akarok háborúzni. Nem akarok patkányként elbújni annak az iskolának az alagsorában, ahová apám, a lányom és magam is jártam…

Ferenc pápa ma igazi atyaként viselkedett. Felkereste a római orosz követséget, alázatosan, könyörögve kérte, hogy vessenek véget a háborúnak. Isten szereti az embereket. A nap felkel. Hideg van. Túléltük az éjszakát.”

Szőke Péter, a közösség budapesti felelőse elmondta, hogy a Sant’Egidio közösség Moszkvában is ott van, ők is testükben és szívükben érzik a fájdalmat, a szégyent a háború és az aggodalmat ukrán barátaik sorsa miatt. „A béke közjó, s megvédeni mindannyiunk feladata, de joga is egyben. Az én jogom, a te jogod megvédeni a békét. Ma együtt vagyunk idősek, fiatalok és gyermekek. Magyarok és külföldiek. Különböző vallású és felekezetű emberek. És közösen mondjuk: Le a háborúval! Békét minden népnek!” – hirdette.

Megszólalt Varga Béla, a második világháború és a holokauszt zsidó származású túlélője: „Tanúként állok most előttetek, szerencsés túlélőjeként a szörnyű időknek, mikor az ember úgy elaljasult, hogy milliókat ítéltek kínhalálra. Ártatlan gyermekektől aggastyánokig, mindezt a felvilágosult Európában és világszerte.” Hangsúlyozta: „Rajtunk is áll, hogy megálljt követeljünk a most elkezdődött és még várható borzalmaknak. Sokan mondják, hogy már késő. De mi, a béke elkötelezett hívei azt valljuk, hogy

sohasem késő! Rajtunk is múlik, hogy megállítjuk-e a végzetet, mielőtt valóban túl késő lenne.”

Megrendülten hallgattuk szavait, csakúgy mint Babits Mihály Húsvét előtt című versét, amely Mihályi Anikó előadásában hangzott el.

Andrea Riccardi felhívásának aláírása után (melyhez a www.santegidio.org honlapon is lehet csatlakozni) a templomban ökumenikus és vallásközi imaóra kezdődött, Cserháti Ferenc püspök vezetésével.

Imádsággal szolgált Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök, Léta Sándor unitárius lelkész; Haborij Damján atya az Ukrán Görögkatolikus Egyház részéről, Kardos Ábel református lelkész és Radnóti Zoltán főrabbi, valamint felolvasták Arsenios Kardamakis, Ausztria görög ortodox metropolitája, Magyarország és Közép-Európa exarchája nyilatkozatát. Társszervezőként vett részt az imaórán a Fokoláre mozgalom és a 72 Tanítvány mozgalom. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Jaroszlava Hartyanyi, az Ukránok Világszövetsége európai szervezetének alelnöke is.

„Imádkoztunk, hogy senki ne lépjen rá erre az útra. Most, amikor ez mégis bekövetkezett, nem hagyunk fel azzal, hogy szóljunk. Ellenkezőleg, még jobban imádkozunk. Aki háborúzik, megfeledkezik az emberségről. Nem az emberek életéből indul ki, hanem a hatalom részérdekeit helyezi minden más elé” – Ferenc pápa szavaival vezette be az imádságot Szőke Péter, a Sant’Egidio közösség budapesti vezetője. Hozzátette:

a háború a leggonoszabb démon, lázadás Isten ellen, aki a Béke Fejedelme és a Történelem Ura.

Ferenc pápa március 2-ra, hamvazószerdára imádságot és böjtöt hirdetett Ukrajna békéjéért: ezek a hívő emberek fegyverei az erőszakkal szemben.

„Ő tart majd ítéletet a nemzetek között, és igazságot szolgáltat számtalan népnek. Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést” – szólt Isten szava Izajás könyvéből, amelyhez Cserháti Ferenc püspök a prédikáció szavait fűzte.

Felhívta a figyelmet arra, hogy az 1968 óta minden év január 1-jén közzétett pápai békeüzenetek megerősítik: az áhított béke nem utópia, mindenki tehet érte. A sok békétlenség az emberi igyekezet kudarcát mutatja. Egyetemes békeüzenetében Ferenc pápa lelkiismeret-vizsgálatra, böjtre és imára hívja a döntéshozókat, a hívőket, a jóakaratú embereket. A hívőket imára, hiszen

a béke nemcsak az emberi igyekezet eredménye, hanem Isten ajándéka. Ezt a békét hirdeti Jézus az utolsó vacsora termében.

Bízzunk a béke Urában, vessük be Isten leghatékonyabb fegyverét, az imát és a böjtöt! – kérte beszédében a püspök, és hozzátette: mindannyian együtt dolgozhatunk a béke építésének művészetén. Buzdított, hogy emberi eszközeinkkel építsük a békét, és mindig hívjuk segítségül a békesség Lelkét: az akcióra és a kontemplációra egyaránt szükség van. „Törjön ki a béke, és soha többé a háború!” – fohászkodott.

A fegyverek árát fordítsák hasznos célra, és akkor eljön a béke, Isten örök és szent békéje – zárta tanítását Cserháti Ferenc püspök.

Haborij Damján görögkatolikus pap ukránul mondott könyörgést, az imádságon részt vevő ukrán hívek pedig elénekelték anyanyelvükön a Miatyánk imádságot.

A szertartást a Sant’Egidio közösség kórusa kísérte énekekkel.

Ahogyan Cserháti püspök felhívása is szólt, a drámai események láttán hívőként imádkozunk és cselekszünk. Fabiny Tamás evangélikus püspök könyörgésében megrendítő helyzeteket írt le, és fohászokat fűzött hozzájuk a Bibliából. „Gyermekek és fiatalok ott kuporognak az óvóhelyen. Annyi idősek, mint a lányaim. Egy fiatalember, lehetne az én fiam is, könnyek között búcsúzik családjától: felesége és kislányai menekülnek, ő ott marad harcolni. Tenyerével az immár induló autóbusz koszos ablakán keresztül simogatja övéit. »Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el.« (1Pét 5,8–9) Szorgos kezek zarándokházakat takarítanak. Pénzt gyűjtenek, takarót és élelmet hoznak. »Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta« (Zsolt 121,1–2).”

Az imádságban a keresztény felekezetek hívei és a zsidó hívők is az égre emelték tekintetüket, kérték a mindenség Urát a békéért. És szeretnék elvinni a segítséget a rászorulóknak, ezért a szertartás után a szervezők gyűjtést is rendeztek. A határra visznek adományokat, és támogatják a Magyarországra érkező családokat.

Radnóti Zoltán főrabbi a háromszáz évvel ezelőtt élt – és a mai Ukrajna területén szolgált – breslovi Nathan rabbi imádságát idézte héber és magyar nyelven: „Adja az Isten, hogy ember emberre ne emeljen sem kezet, sem kardot, se szót. Legyen béke a világban, sálom vagy szálem, bárhogyan is hívjuk, csak béke legyen.”

Az imaóra a keresztény felekezetek képviselői és a főrabbi áldásával zárult.

Szerző: Thullner Zsuzsanna
Fotó: Merényi Zita
Forrás: Magyar Kurír

Be First to Comment

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .