A szavak mind-mind Igék, mind teremtő gesztusok. Isten ránk bízta, hogy nevet adjuk az állatoknak, és bárminek, ezzel szerepet és feladatot kaptunk a teremtésben, és a teremtésben való közreműködés áthatja mindennapi életünket. Teremtő művelet a vers, a zene, a kép megalkotása, hasonlóképpen olvasása, nézése és hallgatása is. Nyíri Tamás az Antropológia vázlatok Túlparti fények című fejezetében Peter Berger nyomán arról ír, hogy mindennapos életünkben is megtalálhatók a transzcendencia jelzései, mint túlparti fények. Ilyenek a rend igénye, a játék, a remény, a humor. Amikor tanítómesteremtől megkérdeztem, hogy nem hiányzik-e a szépség, a művészet, azzal válaszolt, hogy „Nagyon is!”, A pótlás feladata e könyv szerzőire maradt, akik úgy gondolják, hogy a műalkotások a kimondhatatlant szólaltatják meg, azt, amit még nem színről színre, hanem „csak tükörben” láthatunk.
Ebben a szellemben beszélget ebben a könyvecskében a számunkra túlparti fényeket jelentő műalkotásokról egy református lelkész (aki püspökként egy fél országnyi egyházkerület lelkipásztora) és egy szociológus a műalkotások befogadásának kutatója). Beszélgetésük tárgya József Attila, Pilinszky János, Weöres Sándor, Nagy László, Kányádi Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Kemény István és Villon egy-egy verse, Örkény- és Kosztolányi-novellák, egy Örkény-dráma, egy Coetzee-regény, egy Tarkovszkij-film, Csikász Imre szobra, Leonid Afremov festménye és Bach kantátája. Nem fejtik meg őket, nem magyarázzuk el őket, csak ― a Talmud remek módszerével ― egymás mellé írják benyomásainkat, élményeiket, asszociációnkat értelmezéseiket. Van egy harmadik szereplője is a könyvnek, az olvasó. A szerzők csak belevágnak a diskurzusokba, melyekbe olvasóik belekapcsolódhatnak, benyomásaink és értelmezéseink mellé írhatják sajátjaikat. Hát akkor, Bulgakovot parafrazálva: Utánunk, olvasó!
Be First to Comment