Press "Enter" to skip to content

Szécsi József beszéde (Keresztény-Zsidó Társaság 2014. március 10-i elnökségi ülés)


Aktuális – 2014. március 10.[1]

 

Mikor a nácik elvitték a kommunistákat,
csendben maradtam,
hisz nem voltam kommunista.

Mikor a szakszervezeti tagokat vitték el
csendben maradtam,
hisz nem voltam szakszervezeti tag.

Amikor a szocialistákat bezárták
csendben maradtam,
hisz nem voltam szocialista.

Amikor a zsidókat bezárták
csendben maradtam,
hisz nem voltam zsidó.

Amikor engem vittek el
nem maradt senki
aki tiltakozhatott volna.[2]

 

Helyzet van, amelyből hiányzik a párbeszéd. Dialógusképtelen az ország, az ország jelentős része, vezetők és vezettek egyaránt, különböző mértékben és különböző napi formákban.

A keresztény-zsidó kapcsolatok legfontosabb állomása a harmadik ízben megrendezett keresztény-zsidó imaóra volt 2014. január 26-án. Ez további finomításra szorul. Néhány vallási vezetőt kivéve nem a keresztény-zsidó kapcsolatokról, hanem általánosságokról beszéltek, és a befejező imaformulák sem a keresztény-zsidó kapcsolatokkal, hanem általános valláserkölcsi kérdésekkel foglalkoztak.

2013. november 3-án avatták fel Horthy Miklós kormányzó mellszobrát a Szabadság téri Hazatérés Református templom előterében. A gyülekezet lelkészének, ifj. Hegedűs Lórántnak ebben játszott szerepe komoly bel- és külpolitikai következményekkel is járt. A Magyarországi Református Egyház elsőként Szabó István püspök révén határolódott el a történtektől, azóta egyházfegyelmi eljárás folyik az ügyben. A református egyház struktúrája olyan, hogy nem tud érdemben pontot tenni a lelkész ilyen irányú korábbi és újabb tevékenységére, ezen kívül egy komoly mértékben prosperáló parlamenti párt áll a lelkész mögött.

Itt említjük fel, hogy a magunk részéről a leghatározottabban tiltakozunk az ellen, hogy egyházi funkcióban lévők, így lelkészek politikai szerepet vállaljanak, vagy vállalhassanak. Nincs szükség rájuk jelenleg sem. Sem a Fideszben, sem az MSZP-ben, sem a Jobbikban. Istent nem lehet beültetni egyetlen parlamenti pad soraiba sem!

Kormányunk komoly összegeket osztott szét pályázati úton a holokauszt 70. évére, hogy azt méltón megünnepelje a magyar társadalom. Ezt sokan igénybe is vették. A Keresztény-Zsidó Társaság nem nyújtott be pályázatot. Tudunk kapni egy termet, és tudunk hívni előadókat gratis. Mi tudunk a halottakra és a megkínzottakra így is emlékezni. Tiszteljük azonban azokat, akik igénybe vették a pályázatot a méltó emlékezésre.

A kormány döntött arról, hogy a német megszállásra emlékezve emlékművet állít fel Budapesten, a Szabadság téren. A választók azért választanak, hogy a nevükben, helyettük olyan döntéseket hozzanak a választottak, amilyennel egyetértenek. Ha a kormány dönt, azt kormányzati elemzés előzi meg. Kiszámíthatók a következmények. Nemcsak az a probléma, hogy 1944. március 19-ével elveszett Magyarország függetlensége, és bekövetkezett a magyar holokauszt, hanem az is, hogy ennek a magyar zsidóság életében súlyos előzményei voltak: numerus clausus, három zsidótörvény, Kámenyec-Podolszk, március 19. után pedig még bizonyos politikai játéktérrel rendelkezett az ország vezetése, majd jöttek a deportálások, sokszor nagyobb iramban és igyekezettel, mint azt a halálgyár bírta, végül a nyilasok vérengzése volt a végjáték.

Van úgy, hogy nem kell tárgyalni a választókkal, van úgy, hogy kell. Ezt a választottnak előre tudni kell. A jelen esetben itt hibázott a kormány. Súlyos belpolitikai helyzet alakult ki. A társadalom azt érzékeli, hogy az egymással szemben álló felek nem egymással beszélik meg azokat a kérdéseket, amik rájuk tartoznak, hanem üzengetnek egymásnak, vagyis ami az illetékesekre tartozna, azt rákényszerítik a társadalomra.

A Keresztény-Zsidó Társaság elnöksége azért működik, hogy rendszeresen egy asztal köré ültesse a zsidó és a keresztény vallási szervezetek vezetőit a civil szférával, hogy eszmecserét, párbeszédet folytassanak. A Keresztény-Zsidó Tanács pedig, mely a zsidó hitfelekezet és a keresztény egyházak hivatalos képviselete, melynek sokan résztvevői vagyunk a Keresztény-Zsidó Társaságból, fontos társadalmi kérdésekben meg kell, hogy nyilatkozzon, ez most meg is történt.

Mint választó és adófizető állampolgár elvárom azt, hogy ne a médiákban üzengessenek egymásnak az illetékesek, és ne kényszerítsék egymást erre, illetve arra, hogy ezt a társadalom kénytelen legyen eltűrni. Sajnos a szobor-kérdéshez más ügyek is kapcsolódnak, Terror-Háza, Sorsok-Háza, Holokauszt Múzeum és a Veritas kérdéskörei.

A Keresztény-Zsidó Társaság szeretne építeni, oktatni, nevelni. Ehhez sajnos eddig 2014-ben a magyar állam nem járult hozzá, sőt megalázó módon a 462. helyre sorolta a várakozók listáján a Keresztény-Zsidó Társaságot azzal a megjegyzéssel, hogy akkor fogunk pénzhez jutni, ha mások visszamondják, vagyis 462 magyarországi szervezet. Ez politikai minősítés. Akik ezt a döntést hozták azok a magyarországi keresztény-zsidó párbeszéd és a társadalmi megbékélés ellen vannak. Ezt az ügyet nem ártana kivizsgálni. Ígéretet kaptunk a 2014. évi támogatásra a Mazsihisztől és a keresztény egyházaktól.

Mi ingyen végezzük munkánkat negyedszázada. Nyilatkozatoktól, tüntetésektől nem fog átalakulni az ország, bár adott esetben komoly szükség van rá. Az érdembeli változás azonban kizárólag a neveléstől és az oktatástól várható. Az a kérésem az ország vezetése felé, hogy konstruktív módon folytasson párbeszédet a Mazsihisszel és érdemben támogassa a keresztény-zsidó párbeszédet!

Szécsi József
vallásfilozófus, a Keresztény-Zsidó Társaság főtitkára

 


[1] Megnyitó beszéd a Keresztény-Zsidó Társaság 2014. március 10-i elnökségi ülésén.

[2] Martin Niemöller (1892–1984) – Német Hitvalló Egyház

Be First to Comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .