Press "Enter" to skip to content

AZ ELTŰNT HÍVEK NYOMÁBAN

A legutóbbi népszámlálás most megjelent számai szerint drasztikusan visszaesett a vallásos emberek száma, ettől volt hangos a sajtó. Hogy mi van a számok mögött, mennyire igaz ez, szakértők próbálták körbejárni a Rabbiképzőben tartott kerekasztal-beszélgetésen.

Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen (OR-ZSE) október 11-én este tartott tudós beszélgetés délutánján mi a Blaha Lujza téren kérdezgettük az embereket, hogy szerintük megszűnőben van-e a vallásosság Magyarországon. A laikus válaszok sok mindenben alátámasztották az OR-ZSE-n összegyűlt szakértők megállapításait, érdemes meghallgatni, miket mondtak az emberek:

Az esti beszélgetésen (az ülés rendjében említve) Kovács András szociológus, egyetemi tanár (CEU), Sáhó Eszter jogász, a Szemlélek volt főszerkesztője, Schweitzer Gábor jogász, Társadalomtudományi Kutatóközpont (Nemzeti Közszolgálati Egyetem), Máté-Tóth András valláskutató teológus, egyetemi tanár (HUN-REN-SZET Convivence Vallási Pluralizmus Kutatócsoport), Rosta Gergely vallásszociológus, egyetemi docens (Pázmány Péter Katolikus Egyetem), Dobszay János vallásszociológus, a HVG vezető szerkesztője és Gábor György vallásfilozófus, egyetemi tanár (OR-ZSE) vett részt, a moderátor Vörös Kata szociológus (OR-ZSE) volt.

VALLÁSOSAK VAGY HÍVEK TŰNTEK EL?

Az eltűnt hívek nyomában, ez volt a vitaest címe és fő témája, aminek oka az, hogy megjelentek a 2022-es népszámlálás adatai, és

a számok az egyházak számára döbbenetes változásokat mutatnak.

A KSH statisztikája szerint már kevesebben vannak a vallásos emberek, mint a nem vallásosak (itt letöltheti a KSH kimutatását). „Több millióval kevesebb a vallásos, mint 20 éve”, ilyen és ehhez hasonló címekkel jelentek meg cikkek az elmúlt három hétben.

A statisztika azonban, és ezt a beszélgetés résztvevői is hangsúlyozták,

nem a vallásosságról, hitről, világnézetről szólt, hanem felekezeti hozzátartozásról.

Ezért is

eltűnt hívekről (felekezeti tagokról) szólt a beszélgetés, és nem eltűnt hívőkről (vallásos világnézetűekről).

Itt látható a KSH kimutatása, amiben összehasonlíthatók az adatsorok 1930-tól 2022-ig:

Két fő számra hívták fel a figyelmet a résztvevők.

Az egyik a magukat valamilyen egyházhoz, felekezethez tartozónak megvallók számának drasztikus csökkenése. Ez a (legnépesebb) katolikus egyháznál az 1949-es 6,5 millióról 2001-re 5,5 millióra csökkent (vagy ismét megsokasodtak volt a rendszerváltást követően), ám a 2011-es és 2022-es népszámláláskor már csak 3,8 majd 2,8 millió katolikust számoltak össze. (Érdekes, hogy 1949-ben, a kommunista terror kezdetén 12%-kal vallották többen magukat katolikusnak, mint 1930-ban, amikor az állam és az egyház hasonlóan szoros kapcsolatot ápolt, mint napjainkban.)

A csökkenés drasztikus,

20 év alatt eltűnt a hívek fele a kimutatás szerint.

Csak érdekesség, hogy amikor Sáhó Eszter erre rákérdezett a Katolikus Egyháznál, azt a választ kapta, hogy „ez világtrend”, tovább nem boncolták az okokat. Ám a világ számai nem ezt igazolják, mondta, a fides.org (a Római Katolikus Egyház információs szolgálata) éves adatai folyamatos bővülést mutatnak világszerte – 2022-ben 15 milliós pluszt –, s még a csökkenő népességű európai országokban is csak föl-le ingadozásról lehet beszámolni.

A Református Egyház is sajátosan interpretálta a számokat – a statisztika szerint a 2001-es 1,6 milliós tagság 2022-re 943 ezerre apadt –, „a reformátusok növelték híveik arányát a válaszadók között” tették közzé, mert százalékosan magasabb lett az arányuk a sokkal többet vesztő katolikusokhoz képest.

A magukat izraelitának vallók száma is erősen csökkent, 2022-ben 7653-an voltak, míg 10 éve közel 11 ezren, 20 éve majdnem 13 ezren. A zsidóság önbevallása mindig kényes kérdés, történelmi tapasztalatok is óvatosságra intik őket (1930-ban 444 ezer izraelita, 1949-ben már csak 133 ezer volt a statisztika szerint). Kovács András szerint a hazai zsidóság létszámát legalább 100 ezerre lehet tenni, igaz a vegyes házasságok aránya az utóbbi évtizedekben már 70%-ra emelkedett, emiatt a magukat zsidónak vallók száma is csökken, és lehetetlen lesz válaszolniuk egy olyan direkt kérdésre, hogy hova tartozónak is érzik magukat.

A Nagy Fuvaros utcai zsinagógában – Fotó: Mile Máté

A másik szám még érdekesebb, ebben teljes egyetértés volt. A nem válaszolók aránya ugyanis elképesztő módon megnőtt 2001 óta (azóta vezetnek erről statisztikát). 20 éve 1,1 millióan, 10 éve 2,7 millióan, most 3,9 millióan nem akartak megnyilatkozni a vallásra vonatkozó kérdésekre. A népesség százalékában kifejezve

a 2001-es 11%-ról, 2011-re 27%-ra, míg 2022-re már 40%-ra nőtt a nem válaszolók aránya.

Ez pedig alapjában is kétségessé teszi a statisztika helyességét, vontak le következtetést a résztvevők.

A STATISZTIKA HIBÁS, A VILÁG VÁLTOZOTT MEG?

Miután szembesültünk ezekkel a számokkal, a kérdés az volt, mi állhat az eredmények mögött? Ez lenne a valóság?

Rosta Gergely szerint érdekes kérdés, hogyan változott az egyházhoz tartozók száma – a számokat nem tartotta meglepőnek –, azonban a nem válaszolók számának gyors növekedése, tíz év alatt 27%-ról 40%-ra, nagyon megnehezíti az adatok értelmezését. Az egyházhívek tényleges számának csökkenése világtrend valóban, ez nálunk is így van, mondta. A népszámlálás adatainak „most igazából figyelemfelhívő szerepe volt”.

Máthé Tóth András azt mondta, kutatócsoportjával figyelték a környező országok népszámlálási adatait, ennek alapján a csökkenés trendje várható volt, a nem válaszolók magas arányára azonban nem számítottak. A nagy kérdés szerinte,

„hogyan követhette el a statisztikai hivatal azt a szakmai baklövést, hogy másképpen tette fel a kérdést, mint az előző népszámlálások hosszú sorában”?

Merthogy nem arra a tényre kérdezett rá, hogy valaki beletartozik-e vagy sem egy adott egyház kötelékébe, hanem hogy

melyik vallásközösséghez érzi magát közel. „Talán azt gondolták, nagyobb a köre azoknak, akik közel érzik magukat egy egyházhoz, mint akik tagok. Ezzel szemben az jött ki, hogy sokan, akik tagok, nem érzik magukat közel az egyházukhoz”,

szerinte ez lehet az egyik oka a számok csökkenésének. Találkoztak számos olyan konkrét esettel a kutatásuk során, hogy magukat egyháztagnak vallók megtagadták a választ a vallási hovatartozásról szóló kérdésre, és ezt azzal indokolták, hogy ami ma jellemző az állam és az egyházak szoros kapcsolatára, az ellentétes a meggyőződésükkel, és – bár teljesen értelmetlen, jegyezte meg Máthé Tóth – nem jelöltek meg semmit.

Dobszay János is a nem válaszolók arányát tartotta meglepőnek. Az előrejelzések ugyanis olyanok voltak, hogy a 2011-es 27% csak átmeneti lesz, és mostanra a többségük valamilyen más felekezethez besorolja magát. Ez nem következett be, s még többen elhatárolódtak. Úgy gondolja, a mostani egyházi létszámok állhatnak mégis közelebb a valósághoz, mert

sokan a laza kötődésüket (csupán beleszülettek egy vallásba például) most nem vallják meg.

Ugyanakkor az elmúlt 13 év az egyházi oktatás „offenzíváját” jelentette. Felidézte azt a vitát, ami az egyházi iskolák elterjedése kezdetén folyt, miszerint egy nem vallásosnak sokkal nagyobb trauma egyházi iskolába járnia, mint egy vallásosnak államiba,

mára pedig már 200 településen nincs is állami iskola. Úgy látszik, ez éppen a vallástól, vagy inkább egyháztól való eltávolodást növelte.

Ami pedig a rendszerváltás idején történt nagy vallási nekibuzdulást illeti, „nagy tolongás volt a damaszkuszi úton”, a számok mára reálisabbak. A nem válaszolókat úgy beállítani, hogy nem vallásosak, ez szerinte csúsztatás, még ha a csökkenő trend igaz is.

Dobszay szerint a kutatások nem azt mutatják, hogy az emberek már nem vallásosak, inkább arról van szó, hogy

abban a választékban, amit ma a (népszámlálásban felsorolt) felekezetek jelentenek, „nem találják meg a számukra vonzót”.

Máthé Tóth András is elmondta, hogy számos nagy mintás kutatás folyt az elmúlt évtizedekben a vallásosságról, egyházakról, és

az állam támaszkodhatna azokra a kutatási adatokra,

ahelyett, hogy a KSH bizonytalan adatait venné alapul. Megemlítette, hogy a népszámlások eddigi gyakorlata megváltozik, nagy országos adatgyűjtések helyett más módszerekkel folyik majd, ezért ez a vallási adatsor a 2022-es számokkal véget is ér, nem lesz folytatása.

Szóba kerül az is, hogy az online kitöltők aránya jelentősen nőtt, és amíg a kérdezőbiztos segített a nehezebben értelmezhető kérdéseknél (a vallás is ilyen), és rákérdezett, ha valamit kihagytak, a számítógép előtt nem volt ilyen nyomás vagy biztatás. Ezért az olyan kérdéseket, amikre nem szívesen válaszolnak, kihagyják. (Ezt a Blahán megkérdezettek is felhozták fenti videónkban.) Sáhó Eszter is arról a tapasztalatról számolt be, hogy a kérdezőbiztosnak nagy szerepe van abban, hogy mire válaszolnak.

„A digitalizáció távolító tényező, de maga a bizalomvesztés is?”,

tette fel még a költői kérdést.

Kovács András a zsidókra vonatkozó statisztika alacsony számai kapcsán beszélt arról, hogy

mi a hatása a megkérdezettekre, amikor egy állami adatfelvételben kell identitásokat megnyilvánítani.

„A felmérésekben eddig maximum 15 ezer ember volt hajlandó magát zsidóként identifikálni, a kérdés, vajon a maradék mintegy 85% ezt miért nem tette meg?” Ehhez képest a mostani csökkenés elenyésző szerinte, és ezt a kérdés feltevésének módja is meghatározta.

Schweitzer Gábor is a kérdésfeltevés módját látta problematikusnak, szerinte vallási hovatartozás helyett egyházi hovatartozásra kellett volna rákérdezni. Az adatokat vizsgálva azt találta, hogy

a legjobban a kisebb vidéki városokban csökkentek a számok,

míg

pont a „bűnös Budapesten” a legalacsonyabb a csökkenés.

(Józsefvárosban meg éppenhogy növekedés van, vélték videónk megszólalói.)

Mise a MÁV-telepen – Fotó: Huszár Boglárka

Egy másik szempontot is felvetett Kovács András, a népesség demográfiai összetétele is befolyásolja az eredményt. A magyar elöregedő társadalom, ezen belül a zsidóság népességfája még rosszabb képet mutat. Ez azt jelentheti, hogy

az egyházak tagságát erőteljesen meghatározó idősebb korosztály kihalása erősen látszik a statisztikában is.

A beszélgetésen ez nem volt mélységében kifejtve, de Reichert János publicista (Magyar Hang) egy videóbeszélgetésben az adatok részleteit is elemzi, amik azt mutatják, hogy a generációváltásnak nagy szerepe van itt. Ő a katolikusok számának nagy csökkenését kifejezetten az idős korosztály távozásához köti, amit szerinte a korra bontott statisztika is igazol.

Gábor György szerint ilyen nagy számban azért nem válaszoltak a feltehetően nagyrészt vallásos polgárok – a magukat hívőnek vallók aránya felmérésekben Magyarországon is 75% körül van, egyházhoz sokkal kevesebben csatlakoznak –, mert az egyházak egy része túlságosan közeli kapcsolatot ápol a politikával, ami őket eszközként használja.

„Az ócska sztereotípiákat utasították vissza, hogy ha én mondjuk ellenzéki válaszadó vagyok, akkor ne minősüljek dühödt antiklerikálisnak.”

A jó hívő kormánypárti, ezt a sugallt elvárást nem fogadják el, és ezért nem akarják magukat az adott egyház tagjaként megvallani.

„Istent nem lehet átpolitizálni, a politikát lehet szakralizálni”,

adott végszóként egyfajta spirituális távlatot a beszélgetésnek.

Nyitókép: Hívők és nem hívők a józsefvárosi kálvária átadásán – Fotó: Karancsi-Albert Rudolf

További cikk a témával kapcsolatban:

„MINDEN ÉVBEN SZEMBESÜLÜNK AZZAL, HOGY KEVESEBBEN VAGYUNK” – A REFORMÁTUS PÜSPÖK REAGÁLT A NÉPSZÁMLÁLÁSRA

7 DOLOG, AMIT TEHET AZ EGYHÁZ A NÉPSZÁMLÁLÁS UTÁN

Be First to Comment

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .